Ma a lelassulás ideje van. Amikor a fekete rabság karma,
aranyszínű fénnyé változik át. Megittasult gondolatok szállnak az ég felé, ahol
kacagva szárnyat bontva tovarepülnek egy szebb jövő reményében. A szavak ma
értelmet nyernek és a süket fülek, mind a szakadékba szédülnek. Törődött
lelkedet színes csomagolópapír közé burkolod, majd átadod Neki, hogy puha,
finom ujjaival újraélessze. Ma mellém
ülsz és a hatalmas, fekete zongorán együtt játsszuk az éj dallamát. A hangjegyek
együtt táncolnak velünk és a súlyos, terhekkel teli fémrabláncot szemenként
hagyjuk a padló mély erezettébe. Nem marad rajtunk más, csak a meztelen igazság,
ahogy erre a földre születtünk, ahogy Mi szeretjük egymást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése