Este van, komótosan baktatnak már a fáradt
óramutatók is. Az ablak előtt egy hatalmas fehér kanapén elnyújtózva
gyönyörködöm a telihold gömbölyű pocakjában, mely legalább egy rövid időre
kizökkent a mai nap szörnyű valóságából. Fáradt vagyok, melyet csak tovább
fokoz, hogy a ma este a szokásosnál is csendesebb és melegebb. De a következő
percben már aggódva tekintek le az előttem heverő akta kupacra, aminek
átnyálazása ma még rám vár. Már napok óta nyugtalanság költözött be a lelkembe
és nem hagy koncentrálni. Holnap egy fontos találkozom lesz azzal a férfivel,
aki ezt a nyugtalanságot okozta bennem és akinek a megbeszélésére fel kell még
készülnöm. Levelezéseink szigorúan szakmai jellegűek voltak, de az utolsó
levélváltások alkalmával mindig adott az írása valami plusz töltetett, ami
miatt ma már az egész testem beleremeg, ha levelet kapok tőle. Ügyünk
elérkezett ahhoz a fázisához, amikor már a személyes találkozót nem lehet
tovább halogatni. Az Ő irodájába lesz a megbeszélés, ahol a felmerülő szakmai
kérdéseket megvitatva tudunk csak érdemben tovább haladni. Leveleiben mindig
udvariasnak és magabiztosnak mutatta magát, ami néha már bosszantóan szép volt.
De elég az ábrándozásból, össze kell magam szedni és pihenem kell. Összecsukom
az aktákat és a tudásomra, tapasztalataimra hagyatkozva lefekszek aludni. A
telihold ezüstös fénye bevilágítja a szoba titkos sarkait, ahogy Ő eléri a
lelkem titkos rejtekeit. Nyugtalanul forgolódok az ágyban, ma nem jön álom a
szememre, csak a holnapra tudok gondolni, mely már most izgalommal tölti el a
lelkem és vágyakozással a testem.
Reggel van. A hatalmas ablakon át beszűrődött
imádott napfény édes érintése ébrezget, mégis a hosszú, álmatlan éjszaka után
most bántón fáj. Elhomályosul minden, szemeimet dörzsölöm, nyújtózkodom egy
nagyot és gyorsan kibújok a melegágy oltalmából. Az ablak elé kucorodva
kortyolgatom a cukor nélküli forrókávémat, melynek a szokásosnál is keserűbb
ízét, tej hozzáadásával enyhítem. Reggelente szeretek még az ablakon át
beáramló aranysárga ragyogásban lustálkodni. Ilyenkor még minden csendes és
nyugodt csak a madarak édes csiripelése hallatszik és a város zaja, bűze messze
elkerül.
Két kezemben fogom a hatalmas kávésbögrém, melynek
érintése könnyedén átforrósítja az ujjaimat. Hirtelen, az egyik forró levélváltásunk
emléke tör rám, ösztönösen lazábbra oldom a köntöst magamon, mely selymesen
érinti puha bőröm minden kicsiny szegletét. Önkéntelenül behunyom a szemem és a
következő szemérmetlen percben már a képzeletem hada ostromoz, de édes ez a
hadjárat, mely végig söpör a testem minden egyes porcikáján. Kényelembe
helyezem magam, fejem hátra hajtom, a lábaimat kinyújtva felteszem a sofa
karfájára. Próbálom kiűzni az álmot a szememből, de nem megy, még mindig
álmodok. Elképzelem, hogy az arcomon a napsugarak kellemes, bizsergető érintése
az Ő finom ujjai játéka. Mélyet sóhajtok, ahogy az egyik mondata a fejem
búbjától a lábam ujjáig hatol. A következő pillanatban már arra eszmélek, hogy
az ajkamat simogatom, majd lassan haladok az államtól lefelé a nyakam kecses
vonalán át a mellemig,ahol kicsit elidőzve a vágy egyre erőteljesebben elönti a
testem. De már nem menekülök az érzés elől, átadom magam neki, érzem, ahogy a
testemen végig fut a mindent elsöprő forróság. Percek múlnak el így, de a
valóság vaskarmai kegyetlenül visszarángatnak a jelenbe. Lassan kinyitom a
szemem és pilláim mögött meglátom az örök ellenségem tárgyát, az óra mutatóit.
Frissítő zuhanyt veszek. Élvezem, ahogy a tusolóból
zubogó vízzuhatag érinti az érintésedre szomjas bőröm. Egy picit összerezzenek
a langyos-hideg víz hírtelen érintésétől, melyet a mellbimbóm is jelez.
Ma finom, enyhe sminket rakok fel, melyet piros
színű rúzzsal vadítok meg és a fekete kosztümruhámat választom, mely
tökéletesen és szigorúan követi a testem vonalát. Fekete magassarkú cipő kerül
kiválasztásra, melyet piros színű bőrtáskával egészítek ki. Szőkésbarna hajam
feltűzöm, de egy, két rakoncátlan tincsnek engedelmeskedve azokat szabadon
hagyom.
Ma angyal vagy ördög? Kérdezem magamtól, miközben a
parfüm permetje finoman érinti a testem hajlatait.
De rohanom is kell, hiszen a reggeli
"álmodozásom" jócskán lefaragott a szigorúan beosztott időkeretemből.
A város zaja már az ingerküszöbömet kóstolgatja, de ma tudomást sem veszek
róla. Az irodába érve mindenhol kedves és ismerősarcok üdvözölnek. Az
asztalomon rend és tisztaság, ahogy én szeretem, letisztult vonalak semmi
felesleges kacat. Bekapcsolom a gépet, ma lassan ébred ő is. Közben a hazavitt
aktákat rendezem vissza a helyükre. A többi még a szekrényemben sorakozik hosszú,
véget nem érő sorokban. A gépem jelzi, hogy email érkezett, izgatottan ülők
vissza a monitor elé. Igen, Ő írt. Várakozva és nagyot dobbanó szívvel nyitom
meg levelét. Most is kedves, mint mindig! Megerősítette, hogy a megbeszélt
időpontban a rendelkezésemre áll az irodában és persze megint oda biggyesztette
a kétértelmű kis smile jelet. Addig még van pár órám, hogy a tegnap kimaradt
anyagot átnézem és bepréseljem az agyamba. Az idő ma ólomlábakon jár, ezt
kihasználva próbálom rendezni a gondolataimat. Eljött az idő! Összeszedem az
anyagokat, és belerakom az aktatáskába, még egy utolsó pillantás a liftben
elhelyezett tükörbe. Megigazítom a ruhám és a kosza tincseket a helyükre
parancsolom. Az úton végig csak Ő jár a fejembe, próbálom elképzelni, milyen lesz
az első találkozásunk, de nyugtatom magam, hiszen ez csak egy szimpla
megbeszélés.
Az általa megírt helyre érkezem, de a napi
csúcsforgalomban már alig találok parkolóhelyet a kocsinak, de így is időben
vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése